Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulat

Tisztelt bérletesünk, kedves nézőnk!

Karácsony ünnepéhez közeledve szeretettel köszöntöm Önt, a magam és a Harag György Társulat munkaközössége nevében! Más években, kevésbé vészterhes időszakokban ezidőtájt a lázas készülődés napjait szoktuk élni, amit csak rövid ünnepléssel szakítunk meg, szilveszteri bemutatónkra készülve.

Más, boldogabb időszakokban magam is az óévbúcsúztató gondolataimat összegzem az év végéhez közeledvén, s az advent várakozása az Önökkel, szeretett nézőinkkel való év végi és újévi találkozásunk, a készülő premier lázas-küzdelmes születésének sokszor nehéz, de mindig örömteli várakozásával fonódik össze…

Idén azonban hosszúra nyúlik az advent, s várakozásunk az újratalálkozás színházi ünnepére, alighanem hosszabb lesz, mint szerettük volna. De éppen ezért tartjuk fontosnak üzenni Önöknek ezen a napon.
Az Úr születésének ünnepén a beteljesült várakozás örömében osztozunk, és ez őszinte reménnyel tölthet el mindnyájunkat, a várva várt színházi találkozásaink tekintetében is.

Ezen a napon és ebben az időszakban, amikor a keresztény világ a Megváltó születését ünnepli (a zsidóság pedig a fények ünnepét, a hanukát), mindannyian szeretteinkhez fordulunk. És ha igaz, hogy a karácsony a szeretet ünnepe is egyben, ki máshoz fordulnánk lélekben mi, színházi alkotók ilyenkor, mint szeretve szolgált közönségünkhöz?

Amikor szeretteinkre gondolunk ezen az ünnepen, családtagjaink, barátaink és színházi „családunk” kedves arcai mellett az év végi előadások alkalmával általában színültig telt, ünneplő nézőtér ismerős és személyesen ismeretlen arcai is felsejlenek előttünk: a közönség, mely látszólag arctalan tömeg, de valójában érző, értő, reagáló, velünk szüntelen párbeszédben álló alkotótárs, akinek szeretetét közvetlenül is érezni és viszonozni lehet, akinek figyelméért és hűségéért sosem lehetünk elég hálásak – ez a közönség, melynek Ön is fontos tagja, mint hűséges bérletesünk, szívünknek kedves szeretteink közé tartozik.

Boldogabb időkben mindezt szükségtelen levélben a tudomására hoznunk, szeretetünk legszebb és legőszintébb kifejeződése ugyanis mindig a színpadi alkotófolyamat marad, melynek minden pillanatát abban a reményben éljük meg, hogy a munkánkat figyelő befogadó észreveszi, érteni és érezni fogja, és talán megérzi azt is, milyen mélységes, őszinte elhivatottsággal és szeretettel hoztuk létre valamennyi előadásunkat – a legjobbakat és a legkevésbé sikerülteket egyaránt – azért, hogy általuk is A Nézővel találkozhassunk.

Ezen az ünnepen tudjuk, hogy a „rendes kerékvágásba” való visszatérés várakozása valószínűleg hosszabb lesz mint reméltük és szeretnénk. De a jászolban fekvőre tekintve, érezzük és értjük azt is, hogy minden hűséges várakozás meghozza a gyümölcsét, ha szeretettel, türelemmel és a beteljesülésbe vetett hittel történik.

Mi is így várjuk tovább, kitartó hűséggel az Önnel, Önökkel való találkozás megígért örömét, így dolgozunk tovább előadásainkon, melyeket a napkeleti bölcsek szeretetével készítettünk és készítünk továbbra is! Ünneplőbe öltözött lélekkel várjuk az igazi ajándékozás örömét, melynek gyökerét, előképét a Messiást megajándékozó bölcsek (a három királyok) két évezreddel ezelőtti ajándékozásában vélhetjük felfedezni. Abban az ajándékozásban, amelynek legfontosabb eleme talán nem is az arany, a tömjén és a mirha – hanem a kitartóan megtett út, egy csillag nyomában, a fáradhatatlan utazás, egyetlen cél felé. És amelynek valódi folytatását az embertársainkkal szembeni gesztusokban tudhatjuk csak megteremteni – tudva, hogy minden, amit embertársainkért teszünk, a jászolban fekvő gyermeknek is ajándék…

Ezen az ünnepen még biztosabban érezzük, hogy a mi ajándékunk sem késhet már soká: számunkra, színházi alkotók számára ugyanis a legnagyobb ajándék az Önökkel való találkozás élménye lesz, amely e percben még ígéret ugyan csupán – de olyan reményt hordozó, amely ígéret voltában is valódi karácsonyi ajándék nekünk!

Ezzel a reménnyel – az egymással való mielőbbi színházi találkozás ajándékának reménységével – kívánok tehát Önnek és szeretteinek áldott, békés, boldog ünnepet, a magam és a Harag György Társulat teljes munkaközössége nevében!
Tisztelettel és szeretettel:

Bessenyei Gedő István
társulatigazgató

Szatmárnémeti,
2020. december 24.