Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulat

Mázsás súllyal ráz meg az eloadás, az összbenyomást tekintve az esetleges kritizálhatóság apró nyomait észre sem vesszük, vagy egyáltalán nem érdekelnek. Talán a címszereploktol várunk túl sokat, s játékukból mintha hiányzott volna a valódi szerelem természetessége, a felkínálkozás önfeledtsége, a helyzetek "megoldásának" nagyszerusége. (?)

Kedvencem a Mercutiot alakító Rappert Gábor, akinek fizikai adottságai is megegyeznek a szerep jellemzoivel. Az élet örömeit két kézzel habzsolja: Inkább vagyok ínyenc, mint holdkóros szerelmes - harsánykodik. A vicc kedvéért mindent vállaló, a vaskosságtól, a férfitréfától sem visszariadó fiatalember, aki felelosen cselekvo emberként viselkedik, mikor eljön az ideje. Rappert Gábor kiváló poénokkal hozza a nagymenot, a szimpatikus bajkeverot, a pimasz ellenfelet, s az eloadás jeleneteinek legjobbjai közé való Tybalt-tal (Nagy Csongor) való összezördülése, párbaja és cimboráitól, a világtól búcsúzó végszavai. Czintos József (Escalus, Verona hercege) és Hunyadi László (Capulet) színrelépése rögtön feldobja a játékot, aurájuktól az egész szín megpezsdül, életre kel, lobogni kezd. Külön elismerés illeti továbbá Méhes Katit (Júlia dajkája), aki nemes komolysággal robbant ki nevetéseket a nézotéren.

Eroteljes játék, egymást erosíto alakítások, pompás összjáték - a Csíki Játékszín idei évadjának bérletes eloadásai közül a legjobb.