|
|
 |
Soós Angéla - egy név, amely mindannyiunknak jelent valamit. Mindnyájunknak mást és mást, de mindnyájunknak sokat. Nem csak színésznőként, kollégaként, társulatalapítóként, de egész lényével, személyiségével meghatározott valamit belőlünk. Belőlünk, színháziakból – és belőlünk szatmáriakból. (Bessenyei Gedő István)
|
 |
 |
Soós Angélát még a nyáron is kávézóban, cukrászdában, nyári kánikulában teraszokon lehetett látni. Mindig volt társalkodó partnere, mindig volt mondanivalója életről, színházról és sokat-sokat mesélt feledhetetlen művésztársairól. Az utóbbi években egyedüli nyugdíjas színész, aki színházba is járt, mert a Művésznő nem öregedett meg, mert a Művésznő nyugdíjasként is színész maradt, nyitott maradt, érdeklődő maradt, színházszeretete a nyugdíjazásával sem múlt el. Úgy is mondhatjuk, hogy exhibicionizmusa nem nyomta el színházszeretetét. Számára a színház a nézőtér felől is színház, mert a színház olyan, mint az élet, lehet benne csalódni, de mérhetetlenül sok örömmel is megajándékozza a vele együtt élőt, emberként nem lehet lemondani róla.
|
|
 |
Nevetés, vidámság, ötletesség, szellemesség, kellemes dallamok, a lélek derűje - ezek a szavak jutnak eszünkbe, amikor Kisfalussy Bálintra gondolunk, mert ezek a szavak feledhetetlen előadások hangulatát idézik, mint a Leszállás Párizsban (1971), a Rút kiskacsa (1974), a Tótágas (1975), a Jó reggelt szerelem (1977), a Batyubál (1981), az Ida regénye (1983), a Liliomfi (1984), stb. stb. Zenés vígjáték mind, amelyekhez Kisfalussy Bálint írt verseket és zenét.
|
 |
Amikor Csehov, Anton Pavlovics műveinek szatmárnémeti bemutatóiról beszélünk két viszonyítási pontot veszünk figyelembe: a mű születésének és a mű magyarországi bemutatójának időpontját. Ezekből az összehasonlításokból következtethetünk arra is, milyen a szatmárnémeti színházi közönség igénye, azaz milyen magasra teszi a lécet, és arra is, milyen művészeti célokkal alakította, illetve alakítja ki műsorát a mindenkori szatmári színházi vezetés.
|
 |
Csikós Attila Két összeillő ember című zenés színművét október 16-án mutatta be a Harag György Társulat Bessenyei István rendezésében. Az előadás kapcsán a két főszereplővel, Kovács Nikolettel és Spisák Istvánnal beszélgettem.
|
 |
Fel lehet-e tenni az úgynevezett élet úgynevezett nagy kérdéseit, mondjuk így, 2015-ben? Persze, fel lehet, csak talán ne társaságban, ez mintha illetlen volna, legalábbis nem oda illő. Vagy ott is szóba hozhatóak ezek a kérdések, csak meg kell találni a módját?
|
|
|
