2017. március 21.
Március 21-én ünnepeljük a Bábszínházi Világnapot. Színházi szakemberek üzentek ebből az alkalomból.
A BÁBSZÍNHÁZ MINDENKIÉ!
Nincs, aki gyerekkorában ne bábozott volna. Nekem még bábszínházam is volt, a paravánt Apám, a bábokat Anyám készítette, és testvérem meg én előadásainkkal éveken keresztül „szórakoztattuk” környezetünket. De ennél emlékezetesebbek maradtak azok a játékok, amelyekben megszemélyesített tárgyak váltak főszereplőkké.
Aztán hosszú évekig a báb kiszorult érdeklődésem köréből, de az öt éve elhunyt Lengyel Pál munkatársaként ismét felfedeztem a bábjátszást, amelynek elkötelezett híve lettem. Megtapasztalhattam, hogy a bábok fittyet hányva a naturalista valóságnak, a csodák világát képesek megjeleníteni, s az élet jelenségeit olyan mértékben és módon tudják sűríteni, mint egyetlen más színházi műfaj vagy forma sem.
Egy bábelőadásban a néző ismét olyan gyerekké válhat, akinek magától értetődő, hogy egy tárgy megelevenedik, és egyszerre jelenti azt, ami, és valami egészen mást. A bábozás végtelenre nyitja az asszociációs mezőket, és az, ami a bábszínpadon megjelenik, valójában a színészekkel virtuálisan együttjátszva a néző képzeletében ölt testet.
Ez a folyamat nem életkor függő: a legősibbnek tartott színházi forma a története során mindig mindenkihez szólt, s közönsége csak az utóbbi száz-százötven évben szűkült le fokozatosan a gyerekek körére.
De a bábszínház nem gyerek-műfaj! Ahhoz, hogy ez egyre szélesebb körben tudatosodjon és a bábjáték ismét mindenkihez szóljon, újra egymásra kell találniuk a bábosoknak és a nézőknek.
Többek között ezt szolgálja az évente megrendezett bábos világnap is, amikor szerte az országban és a fővárosban a bábművészek alkotásaikkal a szokásosnál is hangsúlyosabban vannak jelen, s a Budapest Bábszínház hagyományos minifesztiválján együttláthatók a különböző magyar társulatok által bemutatott legújabb és legjelentősebb produkciók.
Ez alkalommal (is) a megszállott bábszeretőknek éppen úgy, mint a műfaj újrafelfedezőinek felszabadító, szabad képzeletbeli bábos utazásokat kívánok!
Nánay István
Nánay István
Újságíró, színikritikus, színháztörténész, egyetemi tanár.
Kilenc évig villamosmérnökként, hat évig üzemi újságíróként dolgozott, harmincegy évig munkatársa, tizenöt éven át főszerkesztő-helyettese volt a SZÍNHÁZ című folyóiratnak. Rendezőasszisztensként dolgozott Ruszt Józseffel, Fodor Tamással, Mezei Évával (Universitas Együttes) és Halász Péterrel (Kassák Stúdió). Számos amatőr és hivatásos színházi fesztiválon zsűriztem (Csurgó, Kazincbarcika, Kisvárda, Komarno, Sepsiszentgyörgy, Zenta). A Soros Alapítvány színházi kuratóriumát vezette, emellett jelenleg is több más szakmai grémium tagja. 1982-től tanítok (Színház és Filmművészeti Egyetem, Népművelési Intézet, ELTE, Veszprém, Kolozsvár, Marosvásárhely, Zsámbék, Hajónapló Műhely). Tizennégy könyvet írt (Harag György színháza, Ruszt, Tanodától – egyetemig, Profán szentély), illetve szerkesztett (A színésznevelés breviáriuma, A színpadi rendezésről), könyvfejezeteinek és szakmai publikációinak száma több mint ezerötszáz. 1971-től a MUOSZ tagja.
1973-tól a Magyar Színházművészeti Szövetség, majd jogutódja, a Magyar Színházi Társaság tagja.
1982-től a Nemzetközi Újságíró szövetség tagja.
1986-90 a Magyar Tudományos Akadémia Színháztudományi Bizottságának tagja.
1986-tól a Színházkritikusok Nemzetközi Szövetségének (IATC) tagja.
1988-200 az ASSITEJ Magyar Központ vezetőségi tagja.
1991-96 a Magyar Színházművészeti Szövetség választmányának tagja.
1995-től a Soros Alapítvány stúdiószínházi kuratóriumának elnöke, 2000-2003 az Alapítvány szakértője.
1996-98 az ITI Magyar Központ vezetőségi tagja.
1997-től a Színházi Kritikusok Céhének tagja, 1997-98-ban elnöke
Bábszínházi világnapi üzenet 2017
1929-ben a báb néhány szenvedélyes művelője, mindössze hét országot képviselve, azzal a céllal, hogy ezt a művészeti ágat minél nagyobb körben megismertesse és fejlessze, megalakította az UNIMA-t, a Nemzetközi Bábművész Szövetséget. Én azért lettem 1970 körül az UNIMA tagja, hogy életem nagy vágyát, a bábozást beteljesítsem. Ma, az internetnek köszönhetően, ország-, politikai és vallási határokat elfelejtve, azonnal kapcsolatba kerülhetünk több ezer hozzánk hasonlóan gondolkodóval, éljenek ők bárhol a világon. A nap bármely szakában nézhetünk előadásokat, konferenciákat, oktatóprogramokat, mesterkurzusokat, némelyeket valós idejű közvetítésben. Egyetlen kattintással elérhetők tudományos értekezések, publikációk, fotók. Ez a minden képzeletet felülmúlóan megnövekedett népszerűség felmérhetetlen számú lehetőséget jelent nemzetközi együttműködések tekintetében, hogy a bábművészet által elősegítsük a kölcsönös megértést.
A világ minden részében báboznak. A tradicionális műfajokról, amelyek közül tizenkettőt az UNESCO kulturális örökséggé nyilvánított, több száz órányi dokumentáció, információ, számos prezentáció és videoanyag található a projekt weboldalán (http://www.unesco.org/culture/ich/). Mindezen felül legalább tizenegy megőrzött népi hagyomány található az Ázsiai-Csendes-óceáni Térség Központi Adatbázisában (https://www.accu.or.jp/ich/en/). Remélhetőleg azokat, akik ellátogatnak ezekre az oldalakra, annyira elbűvölik a sokszínű előadások és azok közösségi gyökerei, hogy elkezdenek mélyebben is érdeklődni a téma iránt. A báb műfajának hagyományát, a tradicionális technikákat arra használhatjuk, hogy megmutassuk a kulturális különbözőségeink mélyén rejlő általános humánumot.
A hagyomány azonban változik, ezért fontos a dokumentáció. A világ bábművészeti enciklopédiája 2009-ben jelent meg több száz, báb iránt elkötelezett kutató, alkotó közel negyvenéves elhivatott munkájának köszönhetően, és ma már az UNIMA honlapján három nyelven, angolul, spanyolul és franciául is megtalálható a frissített kiadvány. Az enciklopédia elérhetővé teszi a bábművészet történetét. Megkerülhetetlen eszköz olyan múzeumok számára, amelyek bábgyűjteménnyel rendelkeznek, és más olyan intézményeknek, amelyek kifejezetten bábbal foglalkoznak. Gyűjtemények és katalógusok böngészhetők az interneten, némelyek közülük 3D anyagokkal kísérleteznek és oktatásban is használhatók. A világháló elősegíti, hogy a történelemre, a hagyományra alapozzuk a jövőbeli fejlődést.
Százával vannak bábosok a világ minden pontjáról, akik előadásrészleteket posztolnak, hogy felkeltsék a közönség vagy a fesztivál- és más rendezvényszervezők figyelmét. Az UNIMA saját weboldalán biztosít helyet ezeknek az élő előadásoknak, fesztiváloknak, konferenciáknak, publikációknak, posztoknak. Egy kis csapat anyagi támogatásával jöhet ez létre, az UNIMA jelenleg több, mint kilencven országból származó tagságának köszönhetően, akik különbözőségük ellenére képesek az együttműködésre. Az exponenciális mértékű növekedéssel együtt jár az a megnövekedett felelősség, amelyet nézőink és egymás iránt is érzünk. Ünnepeljük együtt a Bábszínházi világnapot mint olyan barátok, akik nem csupán a műfaj szeretetét osztják meg, hanem a világnapi eseményeket is a bennünket összekötő interneten!
Nancy Lohman Staub
A New Orleans-i születésű bábos, tíz évig egy kis bábszínházat igazgatott. Számos témában publikált, közreműködött A világ bábművészeti enciklopédiájának készítésében, jelenleg a projekt egyik tudományos tanácsadója. Az UNIMA döntéshozó testületeiben több fontos tisztséget töltött be. Az 1980-as washingtoni Bábművészeti Világfesztivált és a 13. UNIMA-kongresszust irányította, dolgozott a Jim Henson Alapítványnál konzultánsként, az atlantai bábművészeti központ és bábmúzeum alapítója.
