Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulat

Fekete Péter, az Emberi Erőforrások Minisztériumának kultúráért felelős államtitkára, Pokorni Zoltán, a Hegyvidéki Önkormányzat polgármestere és Tardy-Molnár Anna, a Magyar Alkotóművészeti Közhasznú Nonprofit Kft. (MANK) ügyvezető igazgatója csütörtökön sajtótájékoztatót tartott a Kaszás Attila-díj idei jelöltjeiről. A Kaszás Attila-díjat Pokorni Zoltán XII. kerületi polgármester és a Mozaik Művészegyesület alapította 2008-ban a magyar kultúra napja alkalmából, a Kaszás Attila Szellemi Hagyatékának Ápolásáért Közhasznú Alapítvány támogatásával. A díj félmillió forinttal jár, és azok a színművészek kaphatják meg, akik az átadást megelőző évadban kiemelkedő művészi teljesítményük mellett jelentős közösségépítő szerepet vállaltak társulatukon belül. Nem elég az, hogy valaki jó színész legyen, embernek kell lennie. Nem véletlen, hogy Kaszás Attila: „Embernek lenni nem szerep” aforizmája lett a díjazás mottója.

Minden színházban megszavazzák, hogy a társulaton belül ki az, aki érdemes a jelölésre. Amikor minden színháznak megvan a javaslata, azokat összesítik, és azok, akik továbbjutottak, szavaznak egymásra, így lesz meg a három jelölt, akikre a közönség szavaz majd. A három döntős idén Varga Klári, a debreceni Csokonai Színház tagja, Farkas Ignác a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színházból és Nagy Csongor, a Harag György Társulat művésze.

Nagy Csongor 1998-ban végezte el a marosvásárhelyi színművészeti főiskolát. 1999-től játszik Szatmárnémetiben, 2011-ig a Csíki Játékszín tagjaként ott is voltak szerepei. Kisebb-nagyobb megszakításokkal 2012-től a Harag György Társulat tagja. Közben két évig játszott a sepsiszentgyörgyi Tomcsa Sándor Színháznál is.

„A színház sok mindent jelent számomra, elsősorban az életet, a megélhetést, de ez is egy szakma, amit érdemes jól csinálni — nyilatkozta lapunknak Nagy Csongor. — A színészet fizikai-szellemi-lelki munka, amit nem lehet csupán a megélhetésért végezni. A színész számára fontos, hogy a fizikai-szellemi-lelki erő meglegyen benne, és ez a három együttműködjön. A néző csak az előadást látja, de amíg az létrejön, addig nagyon sokat kell gyötrődni. Egy előadásnak ugyanaz a nehézsége és szépsége, hogy a színész a maximumot hozza ki önmagából, persze nem egyedül, hanem a rendezővel és a többi színésszel. A színész is meg kell hogy éljen, de nem a pénz a legfontosabb számára, hanem az, hogy mit képvisel. Nagyon fontos a kapcsolat a közönséggel. Egy olyan világban, ahol körbe vagyunk véve kommunikációs eszközökkel, sokszor elmegyünk egymás mellett, és nem beszélgetünk. A színházművészet egy csomó érzelmet hordoz, ami ma hiányzik az emberekből. Szerintem az érzelmek, az érzések ott vannak az emberekben, de lehet, hogy bujkálnak, valami elnyomja, vagy éppen maga az ember nyomja el, mert egy beszélgetés, egy intim kapcsolat helyett a telefont választja (vagy valami mást). A színész magából bányássza elő az érzelmeket. Egy szerep megformálásakor elkezd önmagában kutakodni, hogy hol van benne az az érzés. A színész — de el lehet mondani ezt minden emberről — nem hagyhatja kihűlni az érzelmeit, ha eredményeket akar elérni. Érthetetlen az, ami ma a világban történik, teljes érzéketlenség uralkodik, az emberek nem veszik észre, hogy nem jó, ami velük sokszor saját akaratukból történik. Egy döntés kérdése, hogy hogyan élünk. Nem járhatunk becsukott szemmel, mindent tagadva. A jelenben élünk, és az a dolgunk, ha sok minden nem tetszik, próbáljunk meg azokon javítani. A színésztől azt várják el, hogy hiteles legyen, ezért magával szemben is annak kell lennie” — mutatott rá a színészi feladat értelmére a Kaszás Attila-díjra jelölt szatmári színművész.

Szavazás

A Harag György Társulat Kaszás Attila-díjra jelölt művészére a http://www.kultura.hu/kaszasattiladij/szavazas linken lehet voksolni.