Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulat

A szatmárnémeti Kölcsey Ferenc Főgimnázium november 11-13-án az ODIF és a PADIF folytatásaként rendezi meg a diákszínjátszó fesztivált, amely ettől az évtől Bessenyei István színművész a nevét vette fel, aki a kezdetektől az erdélyi diákszínjátszás lelkes és értő támogatója volt.

A fesztivál múltját illetően érdemes tudni, hogy az első ODIF 30 éve, 1992-ben került megrendezésre Szatmárnémetiben Nagy Gyula magyartanár kezdeményezésére, alapötlete pedig magyarországi fesztiválokból származott. Vándorfesztivál lévén helyszíne évről évre változott a nyertes csoport származásától függően.

Alapvető célkitűzése, hogy régiónk fiatal műkedvelő és hagyományőrző színjátszóinak rendszeres fellépési és megmérettetési lehetőséget biztosítson – a találkozó egyben remek alkalom a résztvevő csapatok közötti ismerkedésre és kapcsolatépítésre is

A fesztivál megnyitójának a Kölcsey Ferenc Főgimnázium díszterme adott otthont, ahová a megnyitó teljes leforgása alatt folyamatosan érkeztek a résztvevők, kisházacska hatásúvá zsugorítva az egyébként nagyocska termet. Az ünnepély műsorvezetői, Nagy Boglárka és Molnár Szilvia szívélyesen és minden részletre odafigyelve köszöntötték a résztvevőket, kezdve a szatmári elöljáróktól egészen a színházkedvelőkig, majd bemutatták a két korosztály zsűritagjait.

Az üdvözlést követően Pataki Enikő, a Kölcsey Ferenc Főgimnázium igazgatója vette át a szót, aki őszinte örömmel köszöntötte a résztvevőket. „Az ODIF, amelynek első alkalommal is iskolánk adott otthon 1992-ben, újból hazatért és terveink szerint a jövőben is itt talál otthonra.” – fejezte ki örömét az régi-új helyszínnel kapcsolatban. Bár elmondása szerint nem volt könnyű feladat átvállalni a szervezést, erkölcsi kötelességüknek érezte, mivel a Kölcsey egyrészt elindítója volt e versenynek, másrészt Szatmárnémeti is sok szállal fűződött a PADIF-hoz, nem csak a megyében lévő diákszínjátszás komoly hagyománya miatt, hanem azért is, mert a szatmárnémeti Harag György Társulat egykori igazgatója és kiváló művésze, Bessenyei István maga is lelkes támogatója volt a diákszínjátszásnak és a rendezvénynek. Mint mondta, az esemény Szatmárra való költöztetését mindenki örömmel fogadta és támogatta, sőt, a Harag György Társulat a verseny társszervezőjévé is vált. Hozzátette azt is, hogy igyekeztek oly módon szervezni a versenyt, hogy az ne csak a bemutatkozásnak, hanem a különböző műhelyek és workshopok segítségével a szakmai fejlődésnek is teret nyújtson.

Pataki Enikő elárulta, hogy 300 diák és tanár jött el a fesztiválra, ami bizonyítja, hogy a színjátszás fontos szerepet tölt be a diákok életében. „A diákszínjátszás szerelem: olyan kötődés, tanárnak, diáknak egyaránt, amely egy életen át fogva tart (…) Megéri? Igen.” – fejezte be beszédét az igazgatónő, majd azt kívánta, hogy e fesztivál minden diákban teremtse meg a csodát.

Ezt követően Rákosi Réka, a Tanügyminisztérium Kisebbségi Osztályának tanácsosa köszöntötte az összegyűlteket, elmondván, hogy megtiszteltetés számára, hogy részt vehet egy ilyen eseményen — ilyenkor érzi azt, hogy értelme van az tangyminisztériumban minden versenyért, pedagógusért és gyerekért való küzdelemnek. A tanácsos megköszönte a szerveződnek, hogy hazahozták a fesztivált és azt is, hogy olyan ember nevét eszi fel, aki a kezdetektől fogva az erdélyi diákszínjátszás lelkes támogatója volt. Rákosi Réka a diákokhoz is szólt, arra buzdítva őket: ne az legyen a legfontosabb hogy ki mit gondol az előadásukról, hanem csak azzal foglalkozzanak, hogy sikeresen adják át azt, amit szerettek volna. Befejezésképpen sok sikert kívánt, megköszönte a pedagógusok állhatatos munkáját és gratulált a szervezőknek.

Anişoara Boitor főtanfelügyelő köszöntését követően Pataki Csaba megyei tanácselnök üdvözölte a résztvevőket, és mindenekelőtt arra tért ki, hogy e fesztivál a három évtized alatt bebizonyította, hogy Erdély egyik kulturális szempontból nagyon fontos eseménye. „Színházi szempontból Szatmár most az erdélyi magyar színjátszás közepe, hisz itt van az Interetnikai Színházi Fesztivál (IFESZT) és itt van a jövő generációja, amely arra törekszik, hogy felkerüljön majd a nagyszínpadra, a világot jelentő deszkákra.” – fogalmazott, majd köszönetet mondott a szervezőknek, a diákokat pedig arra biztatta, hogy ha valamit hivatásuknak tekintenek: azzal foglalkozzanak – egyszerre egy dologgal, de azzal jól.

Kereskényi Gábor, Szatmárnémeti polgármestere köszöntőjében a fesztivál megálmodójára, egykori magyartanárjára, Nagy Gyula tanár úrra emlékezett vissza, elmondta azt is, hogy fiatalkorában sokat járt színházba, hiszen „akkoriban a színház gyakorlatilag egy lámpás volt, ami által kultúránkat, nemzeti érzésünket védelmeztük és adtuk tovább.” Ebből kiindulva arra biztatta a jelenlévő diákokat, hogy ne felejtsék el tovább juttatni a képviselt értékeket, és azt sem, hogy kik ők, és honnan jöttek.

A polgármester után Petneházy Attila, a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház színművésze állt színpadra, Petőfi Sándor mondataival köszöntve a résztvevőket. Szerinte a színház társasjáték, és az emberek gyerekek a színházban. Elmondása szerint, mint régi diákszínjátszó, élete legnagyobb élményei közé sorolja azokat a színjátszó fesztiválokat, amelyeken részt vett. A mostani rendezvény kapcsán pedig azt állította: nagyszerű újból gyermekké válni, majd Márai szavaival zárta beszédét, kellemes napokat kívánva a fesztiválozóknak.

Az ünnepi beszédeket követően a műsorvezetők megköszönték a támogatók közreműködését és röviden ismertették az ODIF, PADIF és a szatmári diákszínjátszó csoportok múltját. „ A jó színház olyan, ami után a néző változni fog. És milyen egy jó találkozás egy másik emberrel? Ami után én vagy ő változni tudunk.” – fejezték be a beszédek sorát.

Az ünnepélyes megnyitó zárómomentumát a kölcseys diákok verses előadása majd a Rave együttes zenés fellépése tette még különlegesebbé.