Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulat

Tisztelt Hölgyeim és Uraim, kedves megjelentek!

Kulturális, építészeti és történelmi örökségünk megőrzése afféle feladat, amely az elkötelezettségünkön és a műveltségünkön múlik. Szerencsére olyan időszakban élünk, amely során új utak nyílnak meg előttünk, és pályázatok révén rengeteg lehetőség adódik kulturális örökségünk gyarapítására. Ezek kiaknázása azonban rajtunk, mindannyiunkon múlik. Megtiszteltetés és büszkeség számomra, hogy ebben a pillanatban együtt ünnepelhetek mindazokkal, akik számára fontos a szatmárnémeti színházi élet száz évnél jóval többet magába foglaló történelme.

Városunk egyik szimbolikus épületének az átadásának a 130-ik évfordulóját ünnepeljük, amely közösségünk számos fontos történelmi eseményének adott otthont. Egy olyan objektumról beszélünk, amely túlélte a történelem útvesztőit, és tehette rá bárki a kezét, még mindig az eredeti célját szolgálja. Évszázados történelme során több ezer műsor otthona volt, amely rendkívüli élményekkel gazdagította a közönséget, többek között engem is. Ismerem ennek az épületnek minden szegletét és a szellemiségét is, és szatmáriként talán nyugodtan kijelenthetem, hogy az ország egyik legszebb színházépületével büszkélkedhetünk, amelynek nemcsak a külalakjára lehetünk büszkék, hanem az azt megtöltő művészekre, akik remek játékaikkal a színházszerető szatmáriak otthonává tették a Voyta Adolf által megtervezett építményt.

Ami személy szerint engem illet, büszke vagyok arra, hogy néhány évvel ezelőtt kisebb-nagyobb mértékben én is hozzájárultam az épület korszerűsítéséhez. Alpolgármesterként jelen voltam, amikor Ilyés Gyula akkori polgármester egy papírlap sarkára felvázolva javasolta az ötletet, amely később egy európai alapokból finanszírozott projektben valósult meg. Jelenleg pedig ismét uniós forrásból finanszírozzuk azt az 1.1 millió értékű beruházást, amelynek keretén belül megújul az Ács Alajos Stúdióterem, a stúdióhoz tartozó helységek, a nézőtér és az épület homlokzata, de a korszerűsítjük a világítást és a hangtechnikát is.



Mindezek ellenére tisztában vagyok azzal, hogy egy színház nem csak a termek és a betonfalak és fejlesztések által létezik, hanem a benne tevékenykedők teszik azt a kultúra otthonává, legyen szó színészekről, rendezőkről, díszlettervezőkről, koreográfusokról vagy az adminisztratív személyzetről.

Tisztelegnünk kell mindazok előtt, akik 130 éve írják és alakítják a színház történetét. Munkájuknak és áldozatvállalásuknak köszönhetően mindig megbecsült részei lesznek városunk kultúrájának és történelmének.

Köszönöm, hogy meghallgattak!