Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulat

Az előadásra legalább négy jegyet vásárló nézőknek, az alapítása 70. évfordulóját ünneplő társulat ezúttal egy különleges ajándékkal is kedveskedik: egy egyedi készítésű falinaptárral, a 2024-es évre. A rendhagyó, ízléses kivitelű, ünnepi falinaptárat a társulat egyik művésze, Frumen Gergő készítette, aki minden hónaphoz egy-egy grafikát kapcsolt, melyek javarészt a 70 éves társulat történetének fontosabb alkotóit ábrázolják, illetve egykori előadásokból ragadnak ki részleteket.

Az óévbúcsúztató előadások további különlegessége, hogy általuk a szatmári színjátszás kiemelkedő alakjára, a közelmúltban eltávozott Czintos Józsefre is emlékezik a társulat: a 2023-as év végén tartott bérletszünetes előadásokat az ő emlékének ajánlják, aki életében többször is azzal viccelődött: ha távozna az élők sorából, róla ne bérletet, hanem bérletszünetet nevezzenek el.

„A szilveszteri és szilveszter-közeli előadásainkat az idei évadtól kezdődően a Czintos Józsefre való emlékezés jegyében az ő emlékének ajánlva játsszuk. A többszörösen kitüntetett örökös tagunk ugyanis gyakran mondta viccesen: ha meghal, róla ne bérletet, hanem bérletszünetet nevezzenek el. Mindnyájan értettük, hogy alapvetően tréfál ilyenkor, de a társulat számára ez a történet olyan anekdotává, állandó humorforrássá vált, ami híven jellemezte színes egyéniségét és utánozhatatlan humorát. Úgy döntöttünk tehát - mert ahogy mondani szokás, minden viccnek legalább a fele igaz -, tartjuk magunkat ehhez a tréfás kívánságához, és az év végi előadásainkat az ő emlékének ajánljuk. Méltó emlékezés ez egy derűs, jó humorú, sokakat sokszor megmosolyogtató színészre: az év egyik legvidámabb pillanatában, mosolyogva emlékezni vissza rá, akinek annyi mosolyt köszönhettünk. A veszteségünk ellenére is indokolt ez a derűs emlékezés - mert ő maga is, egész lényével ajándék volt mindannyiunknak.” – mondja Bessenyei Gedő István, a Harag György Társulat művészeti igazgatója.

Az óévbúcsúztató zenés előadásokra jegyek kaphatók a Szatmárnémeti Polgármesteri Hivatal által fenntartott Szatmárnémeti Északi Színház Horea utcai jegypénztárában, munkanapokon 10 és 17, szombaton 10 és 13 óra között, vagy online a Biletmaster.ro-n. Azok a nézőink, akik már legalább négy jegyet vásároltak a jegypénztárban, vagy online vették meg a belépőt, átvehetik a nekik járó naptárat a jegypénztárban.

A Hegedűs a háztetőn című előadásról:

Nehéz megragadni, miben áll a Hegedűs a háztetőn világsikerének titka. Egy keserédes musicalé, amely épp annyira szól a túlélésről, mint a veszteségekről, amelyek árán ez megvalósítható. A hagyomány megtartó erejéről, de arról is, hogy az általános emberi értékek (emberség, jóság és szerelem) még ezzel is dacolni képes ős-erők. Tevje, a zsidó tejesember története mást jelent Amerikából, Izraelből vagy Európából nézve (a túlélők nosztalgiája vagy az eltűntek és ittmaradtak vesztesége felől). Mást békében és mást háborúban. Mást Szatmáron és mást Brooklynban. Mást hívőnek és ateistának, mást zsidónak és kereszténynek. Mást jelent többségben és megint más kisebbségben élő nézőinek...
De talán éppen ebben rejlik az a bizonyos titok: hogy mindenkinek jelent valamit – miközben távlatot nyit fölfelé. Reb Tevje bölcsessége ugyanis nem a Bibliából fakad (amit folyton pontatlanul idéz), nem ideológiákból (amelyekre nem sokat ad), nem atyai autoritásából (amelyet alárendel érzéseinek) és végképp nem abból, hogy előre tudni vélné, melyik út lesz a biztosan helyes. Emberi nagysága, amely még népének üldözőit is tisztelőjévé teszi, épp abban áll, hogy a megoldást nyitott szívvel keresve, még egy zárt vallási hagyomány merev szorításában is szüntelen párbeszédet folytat. Nemcsak embertársaival – hanem valaki mással is. Élő párbeszédet azzal, aki évezredekkel korábban – mint égő csipkebokor – már beszédbe elegyedett egyszer valakivel – mindegy is, hogy Ábrahámnak, Mózesnek, vagy éppen Tevjének hívták az illetőt...


A My Fair Lady című előadásról:

Az 1956-os Broadway-premier óriási sikere nyomán a My Fair Lady sorra hódította meg a világ musicalszínpadait, az 1964-es mozifilmváltozat pedig meghozta a világsikert is a számára, Audrey Hepburn és Rex Harrison főszereplésével. A musical librettója Bernard Shaw Pygmalion című színműve alapján íródott, amelynek témáját a saját alkotásába beleszerető szobrász (Pügmalión) mítosza ihlette.Higginst, a közismert lingvisztikaprofesszort, a fonetika művészetének a nagymesterét, felháborítja az, ahogyan angol honfitársai számtalanszor meggyalázzák saját anyanyelvüket, egy alkalomal pedig alaposan leteremti Eliza Doolittle-t, egy egyszerű kis utcai virágárúslányt, meghallván, hogy „embertelenül” bánik az angol nyelvvel. Nem csekély magabiztossággal fogadást ajánl újdonsült barátjának, az indiai dialektusok szakértőjének, Pickering ezredesnek: fél évnyi „kiképzésben” részesíti Elizát, aki ennek eredményeképpen könnyedén elvegyül majd a társadalmi elit legmagasabb köreiben, a követségi bálon.
Elizában, a kezdeti ellenkezést követően a tudásvágy győzedelmeskedik, Pickering pedig belemegy a fogadásba. Ezzel kezdetét is veszi Eliza kemény erőfeszítésekkel, lázadásokkal, akadályokkal és tévedésekkel terhes, de végül sikerrel koronázott átváltozása. Higgins megmámorosodik a diadaltól, Eliza érdemeiről azonban ezúttal is megfeledkezik. Miután semmiféle elismerésben nem részesül, a sebzett és zavarodott lány úgy dönt, távozik. De mi lesz most vele? Mi lesz most belőle ezután? Milyen utat vesz ezután az élete? Nem látja tisztán a jövőt és rengeteg kérdés feszíti.
Higgins mindeközben rádöbben, mennyire hiányzik neki a lány, milyen fontossá vált számára a jelenle... A mítosszal ellentétben azonban a musical cselekménye nem torkollik egyértelmű happy endbe, ahogyan Shaw darabja sem: a történet nyitott befejezéssel zárul. És ez miért volna baj?