Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulat

A Csíki Játékszín ad otthont január 22 és 27 között szervezett MAFESZT-nek, a Magyar Színházi Szövetség évadonként megszervezett vándorfesztiváljának, amelyen a MASZÍN tagszínházai mutatják meg egymásnak és a közönségnek a közelmúltban bemutatott előadásaik legjavát. De ez az alkalom arra is, hogy a tagszínházak különböző osztályainak dolgozói workshopokon, tapasztalatcseréken vegyenek részt – idén a tagszínházak adminisztratív személyzete vesz részt ilyen típusú szakmai találkozón. De a fesztivál részeként tartja a MASZIN az évi közgyűlését is, amelyen a színházak igazgatói nem csak az elmúlt hónapok eseményeit értékelik ki, hanem a jövőre vonatkozóan is hoznak döntéseket.

A Magyar Színházi Szövetség 2017-es alapítását követően 2018-ban tartották az első ilyen fesztivált, melynek helyszíne Szatmárnémeti volt. Most pedig a szatmári társulatot érte a megtiszteltetés, hogy a fesztivál nyitóelőadásaként, a magyar kultúra napján színpadra lépjenek a Csíki Játékszínben.

Az összesen 10 előadást felsorakoztató fesztiválon ott van a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház, a Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulata, a Székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház, a Nagyváradi Szigligeti Színház, valamint a házigazda csíkszeredai Csíki Játékszín.



A Harag György Társulat a fesztiválon az Amphitryon című előadást játszotta a négyszeres UNITER- és Jászai-díjas alkotó, Bocsárdi László rendezésében. A Csíki Játékszín nézőtere teljesen megtelt a szatmári társulat előadásának alkalmával.

„Amphitryon, a nagy hadvezér, hosszú háborúzás után diadalmasan tér haza. A felesége, Alkméné, nem ugrik örömében a karjaiba. Szerinte alig van pár órája, hogy a szerelem gyönyörein osztoztak együtt. Egyikük sem tudja, hogy az istenek gonosz játékának vannak kiszolgáltatva. Zeusz, az istenek istene, a férj képét öltötte magára, hogy Alkménével töltse az éjszakát.
A darab szereplői gyötrődve keresik a kiutat az emberi értelemnek ellentmondó labirintusból, egy olyan bizonytalan és kiismerhetetlen világban, ami a mai nézőnek sem ismeretlen. Harcolunk a tisztánlátás jogáért és mindig alulmaradunk” – szól az előadás szinopszisa.

A közönség pedig együtt kereste a színészekkel a kiutat abból a bizonyos labirintusból, ismertek rá a kiismerhetetlen világra és az előadásban megjelenő társadalmi problémákra, majd hosszan tartó tapssal jutalmazták a színpadra lépő színészeket és az alkotókat.