Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulat

Fejemen a füles (nem a csacsi a Micimackóból), szól a metál... A királynak sincs jobb dolga. A fesztivál első napjáról én írtam a blogot. Ha már elkezdtem, illik, hogy fejezzem is be. Tartalmas időszak volt ez, tele nevetéssel, sírással, kávéval meg cigivel reggelire, és hússal (sok, sok hússal) ebédre és vacsorára. 

Ameddig robogunk első megállónk felé, jöjjön egy pár számadat is, azoknak, akik kíváncsiak rá, mivel is töltöttük el ezt a röpke tíz napot, itt, a magyar határtól (ha a Google adatai helyesek) mindössze 15 km-re: 

• Megnézett előadások száma: 17 (esetemben csak 16, az egyiket lekéstem – ami tőlem így is nagy teljesítmény, figyelembe véve, hogy szinte mindig és mindenhonnan elkések) 
• Az előadások össz. időtartama: 2270 perc azaz körülbelül 38 óra.
• Ehhez hozzáadódnak a szakmai beszélgetések, amik többé-kevésbé egy órát vettek igénybe előadásonként, tehát az plusz 17 óra. 
• Tehát: előadások és szakmai beszélgetések időtartama együttvéve: körülbelül 55 óra, azaz 2 nap és 7 óra. Azt kell mondanom, büszke vagyok magunkra. Ennél többet már csak a színészek vannak bent a színházban. 
• Napi három étkezés a következő sorrendben: Reggeli: svédasztal, virsli, rántotta, miegymás. 
• Ebéd: Leves (mindig más, legalább vannak variációk), második: krumpli, rizs vagy puliszka hússal. 
• Vacsora: Krumpli, rizs vagy puliszka hússal, illetve március 4-én a sikeres manifesztációmnak köszönhetően laska. 
• Mivel mi nagyon jó gyerekek vagyunk, egyetlen pohár sör, bor, tequila vagy egyéb shot sem fogyott el a fesztivál alatt, és mindannyian este 22 órakor szépen ágyban voltunk és aludtunk 😇
• Biiiiitch wadafak*-számláló: körülbelül 20, én legalábbis ennyit hallottam. 

Hát, mit is mondjak, a fesztivál végére igazi kis kommuna lettünk, szerintem még Hubáék kommunáját is felülmúljuk, bár nekünk nincs medvénk, az igaz (ha csak mi, az Orsik a nevünk miatt nem számítunk félig-meddig annak, mert akkor van). Na, de rinocéroszunk az már tényleg nincsen (bár az meg másik előadás...). 

Ennyi előadást megnézve nagyon könnyű volt megtalálni a boldogság titkát, főleg azoknak, akik eleve boldogságkeresők voltak és aktívan figyelték, melyik előadás az, amelyik olyan fontos lesz számukra, mint az őrnagynak a dobozolás, Tótéknak Gyula, a súgónak a színháza és Don Juannak a geometria. 

Az egyéni boldogság meglelésében a három narancs szerelme is útmutatást adott, megtanította nekünk, milyen fontos is a nevetés. Ezalatt a tíz nap alatt végig jó idő volt, senkit sem lett villámcsapott és a szél sem fújt el senkit. Végig – még márciushoz  képest is – kellemes meleg volt, ami mindenki fáradt lelkének jót tett a hosszú tél után. A meleg akkor sem eshetett volna jobban, ha Kohlhaas Mihály szatmárt gyújtja fel, hogy a lovait visszaszerezze. Az esték is kellemesek voltak, a hotelbe visszamenet ha felnéztél az égre rádmosolyogtak a csillagok, legfőképp az esticsillag, aki a királylányt már réges rég elfelejtette. Aki még ezek után sem elégedett az életével, az nyugodtan felkereshette a rent-a-family.srl-t, hogy béreljen magának egy társat, aki majd mosolyt csal az arcára. Ha véletlenül ez sem vált volna be, akkor érdemes volt elmenni az interaktívra inni egyet a világmegváltást tervező tanárokkal vagy elfogadni egy pohár kávét (este tízkor) a csíki játékszín színészeitől, miközben ők elmesélték, mások élete mennyivel nehezebb és fárasztóbb. 

Természetesen arra is volt lehetőség, hogy az ember átértékelje magában a vallással és hittel való kapcsolatát, ebben a Mester, Margarita, Woland professzor és Poncius Pilátus is nagy segítségére volt az ember lányának (vagy fiának).Mire ez a tíz nap letelt, már mindenkinek elkezdett hiányozni valaki, legyen az egy barát, barátnő, kutya, macska, az anya vagy az apa. Így úgy vélem, senki sem bánta olyan nagyon, hogy vége lett a fesztiválnak és vissza kellett jönni Kolozsvárra. 

Végállomás: Kolozsvár, Repülőtér (melletti buszmegálló)

Leszálltunk, kipakoltunk, majd könnyes búcsút vettünk egymástól és ki-ki a bőröndöt húzva maga után elindult hazafelé ruhát mosni, ebédelni és egy jó nagyot aludni. 

Itt a mese vége, fussatok el véle! 

P. S.: Dugót sem találtunk és Tóth Árpi is elment, így Lilla szobatársnőm és én nem tudtunk fürödni :( 

* A három narancs szerelmében elhangzott kifejezés szinte a fesztivál teljes időtartamára szállóigénkké vált. Innen is köszönjük nekik!