Áttetsző plexi-medence a hófehér tér közepén, kávézóasztalok a tánctér körül, gyönyörű menyasszonyi ruhák és sorsdöntő kérdések, valamint öt kiváló táncos Frenák Pál vadonatúj koreográfiájában.
Öt ember vívja harcait a rideg, kiüresedett fehér térben. Esküvő van: az alkalomhoz illően ők is fehérbe öltöztek, de hiába e civilizációs álca, ösztöneik, vágyaik, beteg gondolataik újra és újra felsebzik ezt a teret. Indulatok, félelmek, megvetés, aljasság, megalázás – az emberi gonoszság ezer arca jelenik meg, akár a ma társadalmában. Közösséget kellene teremteniük, de az összefogás, a másság elfogadása helyett csak dulakodásra, pusztításra képesek.
Frenák Pál talán soha nem fogalmazott ennyire nyíltan, nem reflektált ilyen pontosan a hétköznapi életünkre, mint legújabb Hymen című előadásban. Ezen az estén egy nyers erő ellenállhatatlanul sodorja nézőjét, hogy – tanúként és résztvevőként – egy család belső viszonyaiban az örök és mégis véges emberi játszmák fájdalmas mintázatát fedezhesse fel.
Frenák Pál mindig az ösztönök, az emlékképek, a tudatalatti világába hívta nézőit, szembenézésre kényszerítve nem csak a táncosait, hanem a közönséget is - ám talán soha nem készült ennyire sötét, sebzett, kétségbeesett előadása. Hiába a szűziesen fehér tér, hiába a vidám összejövetelnek ígérkező esküvő, a koreográfus ezúttal sem kegyelmez: szembenézésre szólít fel önmagunkkal, a minket körülvevő egyre barbárabb világgal, a saját civilizált rítusaink mögé rejtett agressziónkkal, előítéleteinkkel. A lázas, izzó formanyelv marad, azonban – mintha egy új úton indulna el – kiforrottabb, átgondoltabb megfogalmazásban bátran reflektál mindennapjaink kétségbeejtő eseményeire. Az alkotás folyamatában ezúttal Varga Mátyás, Zelk Zoltán-díjas költő, bencés szerzetes, az Arcus Temporum Pannonhalmi Művészeti Fesztivál igazgatója dramaturgként segíti a koreográfus munkáját.
