• Plakát
  • Plakát
  • Plakát
  • Plakát
  • Plakát
  • Plakát
  • Plakát
  • Plakát
  • Plakát
A társulat története

A II. Világháború bombázásai során a színház épületét is találat éri, ekkor semmisül meg forgószínpada is, amely az egyik első volt a királyi Magyarország vidéki színházai között, és amelyet csak most, hét évtized elteltével újíthat fel a város, eredeti méretében. A mintegy tíz éves befogadó-színházi működés után az épületben, 1956-ban, Harag György vezetésével kezd újra állandó, hivatásos színtársulat működni.

A fiatal társulatot Harag György három évaddal korábban, 1953-ban alapította Nagybányán, az ottani Állami Színház magyar tagozataként. Az alapítók nemzedéke a kolozsvári Zenei és Színművészeti Akadémia frissen végzett növendékeiből állt, akik fiatal tanáruk vezetésével döntöttek a színházalapítás mellett. Az erdélyi magyar színjátszás olyan kiválóságai tartoztak közéjük, mint Csíky András, Ács Alajos, Köllő Béla, Török István, Vándor András, Elekes Emma, Soós Angéla, Nyíredi Piroska, Nagy Iza, vagy Diószeghy Iván. Ezzel az évfolyammal indult Kányádi Sándor költő is, akivel – bár nem fejezte be színi tanulmányait – a társulat a továbbiakban is szoros kapcsolatokat ápolt (kevés számú színpadi műveinek ősbemutatóira rendszeresen Szatmárnémetiben került sor).

1956. szeptember 15-én a Nagybánya Tartományi Párt- és Végrehajtó Bizottság, elfogadva a társulat kérését, áthelyezte őket Szatmárnémetibe. 1957. április 1-ig a társulat még a Nagybányai Állami Színház szatmári magyar tagozataként működik hivatalosan. Nehéz indulás után kezdtek csak sikereket elérni: Harag György arról számol be Négy évad mérlege című írásában, hogy a társulatot eleinte idegenkedve fogadta a szatmári közönség: mindössze hatvan-hetven ember nézte meg az előadásokat, amíg a legendás Nem élhetek muzsikaszó nélkül című előadás meg nem hozta az áttörést, és a közönséget az intézmény hű „szövetségesévé” avatta. 1957. április 1-jén válik ki hivatalosan is a szatmári társulat a nagybányai színház intézményéből. Ettől kezdve Szatmári Állami Magyar Színház néven működik az intézmény a román társulat megalakulásáig.

A fiatal társulat rövid időn belül jelentős szakmai sikereket könyvelhetett el, hőskorszakában a legjobb romániai magyar társulatok sorában tartották számon. Harag György 1960-ig tartó igazgatása során olyan nagysikerű és sokszorosan díjazott előadások születtek, mint a Romeo és Júlia, a Hamlet, az Amerikai tragédia vagy az Anna Frank naplója.

1960 után is jelentős művészeti vezetői voltak a társulatnak. Több éven át igazgatta Csíky András és Ács Alajos is (mindketten alapító tagok, akik Harag Györgytől tanulták a színházvezetést). Kettejük igazgatása között a színház intézményi átszervezése jelentett éles törésvonalat: amikor 1968-ban a hatóságok az akkor még magyar többségű Szatmárnémetiben létrehozzák a román társulatot, a színházat pedig átnevezik (ekkor kapja a jellegtelen, pusztán csak a város földrajzi fekvéséhez köthető „Északi” nevet), a döntés hatására Csíky András azonnal lemond, és hamarosan el is szerződik a városból. Végül Ács Alajos vállalja a nehéz feladatot: az új, kéttagozatos szervezeti struktúrában, egyre kisebbségellenesebb légkörben is megpróbálni életben tartani a társulatot. Ácsot, Boér Ferenc rövid igazgatása után, többnyire politikai alapon kinevezett, „párthű” igazgatók követték az 1980-as évek végéig, amikor Parászka Miklós veszi át a társulat irányítását. 1993-ban ünnepélyes keretek között emlékeznek meg az alapítás negyvenedik évfordulójáról (az 1953-as, nagybányai társulatalapítást tekintve kiindulópontnak). Ezt a hagyományt folytatva ünnepelték meg 2003-ban az ötven, 2013-ban pedig a hatvan éves évfordulót is. Parászka Miklós 1987-től 2000-ig vezette a társulatot. Az ő igazgatása alatt vette fel a társulat alapító vezetője, Harag György nevét (az alapítás negyvenedik évfordulóján). 2001 és 2006 között Lőrincz Ágnes igazgatott, akinek vezetése alatt vette fel a színház stúdióterme Ács Alajos alapító-tag, korábbi színházigazgató nevét a társulatalapítás ötvenedik évfordulója alkalmából. 2006-tól a kortárs erdélyi magyar színjátszás kiemelkedő művésze, Czintos József állt a társulat élén 2009-es nyugdíjba vonulásáig. Tőle Keresztes Attila rendező vette át társulat vezetését 2012-ig. Az ő nevéhez köthető az az újabb művészszínházi fordulat, amelynek főbb szakmai erényeit és törekvéseit a társulat máig képviselni törekszik, illetve ő vezette be az örökös tagság intézményét is. 2012 és 2014 között Bessenyei István állt a társulat élén, akinek a vezetésével erőteljes fiatalítás vette kezdetét, ugyanakkor visszatértek a társulat aktív kötelékébe a Szatmáron élő örökös tagok is (köztük olyan jelentős művészek, mint Czintos József Jászai-díjas, Tóth-Páll Miklós Bánffy Miklós-díjas, Kovács Éva és Méhes Kati Poór Lili-díjas színészek). 2014 óta Bessenyei Gedő István dramaturg, teatrológus vezeti a társulatot. Legfontosabb igazgatói törekvései közé tartozik a Harag György Társulat újra önálló színházzá válásának elősegítése, művészi rangjának további emelése, valamint új együttműködési lehetőségek kiépítése.

A Harag György Társulat az elmúlt két és fél évtized során vezető státuszt vívott ki magának az erdélyi magyar kulturális piacon: valamennyi vezetőjének sikerült tovább növelnie a műhely nézettségét, és fenntartania a társulat változatos, de minőségorientált műsorpolitikáját. Több mint 40.000 nézőjével a társulat ma is a leglátogatottabb romániai kisebbségi színháznak számít, egyben a legtöbb állandó bérletessel rendelkező színházi intézmény az egész országban. Évi több mint 200 előadásával a Harag György Társulat számít a legtöbbet játszó erdélyi magyar színháznak, amely az elmúlt évadok során egyre nagyobb hangsúlyt fektet arra, hogy újra egyfajta „regionális színházi” státuszt építsen ki magának: Szatmár, Szilágy és Máramaros megyék egyetlen hivatásos magyar színházaként székhelyén kívül rendszeresen játszik Nagykároly, Nagybánya, Tasnád, Zilah és Máramarossziget színpadain, de olyan kisebb településekre is eljut egyes produkcióival, mit Sárküzújlak, Erdőd vagy Börvely. Hagyományos vonzáskörzetéhez tartozik továbbá a történelmi Szatmár Magyarországhoz tartozó része: mindenekelőtt Mátészalka, Csenger, Nyírbátor, Fehérgyarmat stb. Az elmúlt évadok során kiépített stratégiai partnerségi kapcsolatainak köszönhetően rendszeres vendége továbbá Debrecen, Nyíregyháza és Nagyvárad színházainak, a jelenlegi évadban pedig a magyar fővárosban is több ízben vendégszerepel.

Fotó: Czinzel László
A társulat 2016-ban.

  • Plakát
  • Plakát
  • Plakát
  • Plakát
  • Plakát
  • Plakát
  • Plakát
  • Plakát
  • Plakát