Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulat

Az előadás műsorlapján nyugtalanító kérdésekkel szembesülünk „embervoltunk” meghatározó minőségi útmutatóiról, a menedéket jelentő megszokásról, az öregedésről, a szerelemről, a gyilkos indulatok kiváltóiról, tettesekről és áldozatokról.

 

A dráma szereplőit egy bárki számára ismerős élethelyzetben, egy társasház lakóközösségeként ismerjük meg. Történeteiken, kapcsolataikon keresztül egy szövevényes kapcsolatrendszert vélünk megérteni és ezzel egy időben azt is, hogy a történetben ezen a napon valami eddig szokatlan dolog történt, ami a mélyben fortyogó fájdalmakat, titkokat megbolygatja, és ettől kezdődően az érzelmeknek, indulatoknak sem szab semmi határt.

Fotó: Czinzel László

„Ó, hogy szakadna magukra az ég!”(Bogár Barbara)

Az előadás már az előcsarnokban elkezdődik. Egy női hang liturgikus recitációjában az ember önmagán való munkálkodásáról beszél, az énekbeszéd végigkíséri a nézőt a hang forrásáig, a játéktéren át a nézőtérig. Az énekbeszéd tartogat néhány kulcsszót, kulcsmondatot, melyekről illik elgondolkoznunk, hangulatba kerülnünk: az ember belső minősége, tulajdonságok, emberi tudatosság, akarat, gondolkodás, érzelem, ösztön, az ember mint gépezet, személyiség. Tehát valamiféle belső emberi fejlődésről lesz szó!

 

A hangulat szertartásos, a színházi tér egy falak nélküli társasházat jelöl (díszlet- és jelmeztervező: Cristian Gătina), ami egy cirkuszi porondra emlékeztet, a térben már játszanak a szereplők, a néző bejön hozzájuk, az ő terükbe egy kiskapun keresztül, aminek később a játékban és szimbolikusan is jelentősége lesz. Felvállaltan készíti elő az előadás ügyelője a teret, készíti be a kellékeket, ellenőrzi a technikát, majd egy kulccsal ránk zárja a kiskaput, amin bejöttünk. A nézők együtt maradnak a játszókkal, egy térben, egymásra utalva. Hét ember társasjátszma-rendszere bontakozik ki a történetből. A szereplők érzelmi kitörései magánszámokban és azok koreográfiájában erősödnek fel, az alternatívrock-dalok intenzívvé fokozzák a belső történéseket.

Fotó: Czinzel László

Mester és tanítványa (Gaál Gyula és Sándor Anna)

Aladár (Marosszéki Tamás) és Dénes (Gaál Gyula) 34 éve ugyanazt a befejezetlen sakkpartit játssza újra és újra, de egy bizonyos lépésnél mindig megáll a játék. Közöttük nincs semmilyen más kommunikáció. A mai napig, amikor is Dénes megszegi az egyezséget, és befejezi a sakkpartit. Ez a gesztus indítja el a lavinát, ami aztán kegyetlen tragédiába torkollik. Jolán (Bogár Babara), a hajdani háztulajdonos, jelenlegi házmester, a magány réme elől menekül, amikor azzal hitegeti magát évek óta, hogy gyermeke apja, a kedélyes, hatalmas, világmegváltó gondolatokat összehordó Dénes, a Tanár úr, egyszer majd csak az övé lesz. Dénesnek ez roppant kényelmes pozíció, hiszen Jolán még azt is elnézi neki, hogy másra is kacsingat. Aladár egész életét gyengeelméjű felesége, az örökösen elkódorgó Manka (Kovács Nikolett) keresése tölti ki, akit halottá nyilváníttatott, hogy az utána járó örökséget felvehesse. Jancsi (Kányádi Szilárd) erős érzelmi kilengései mögött talán az árvaházi múlt tapasztalatai állnak. Erőt azokból a megbeszélésekből merít, amelyeken az italozással egybekötött, férfias, nagy összejöveteleket és kibéküléseket irányíthatja. Elhanyagolt felesége, Nusi (Sándor Anna) egyre gyakrabban zárkózik be a fészerbe sírni, olvasni a Tanár úrtól kapott könyveket. Nusi kegyetlen kivégzésekor Jancsi a felesége gyilkosává titulálja magát, ha nem is fizikai, de lelki értelemben. Ez egyúttal egy gondolatmenetet indít el a „kik a valódi áldozatok és tettesek ebben az előadásban” kérdésről.

 

Apja nem vállalja fel a mama-hotelt maximálisan kihasználó életművészt, Rudit (Poszet Nándor), sőt, állatidomárként kínozza őt. Dénes agyafúrt manipulációval Rudira tereli a gyanút és ezzel a hirtelen haragú Jancsi bosszúját is. Csakhogy Rudi brutális kivégzésével Jolánt, az anyát is megsemmisíti. Manka, a címszereplő, ennek a bonyolult kapcsolatrendszernek, melyben mindenki valakinek a függvénye, egy érzékeny antennaként bolyong és erősíti fel a szereplők belső történéseit, konfliktusait, érzelmeit. Ahogy ez a kapcsolatrendszer megbolydul, ezzel a változással együtt erősödnek fel az ő érzései is, és torkollik tragédiába a történet. Ő is áldozat lesz, hiszen a biztonságot nyújtó udvarról a kiskapun keresztül kitessékelik a nagyvilágba.

 

Az előadás kezdetének szertartásos jellege miatt, amit csak felerősít a Jancsit vérrel leöntő Nusi ártatlan, menyasszonyi fátyolban és fehér ruhában való megjelenése, talán joggal gondolhatjuk, hogy egy áldozati szertartás részesei voltunk mi, nézők. Egy tömeges áldozati szertartásé. A szertartások szándéka pedig az, hogy az áldozat felmutatásával egy bajból szabaduljon meg a közösség. Miért történt az áldozathozatal? Értünk? Az emberi gyarlóságainkért, gyengeségeinkért, amiket felmutattak a szereplők? Meg tudunk tisztulni tőlük?

Fotó: Czinzel László

Manka, a legboldogabb (Kovács Nikolett)

Gaál Gyula Tanár ura a kapuzárási pánikkal küzdő, magát örökifjúnak képzelő álzseni játékában a második rész hoz igazán mély alakítási lehetőséget. A rettegés súlya alatt egyszerre megöregedő és ördögi manipulátorrá váló figura lesz. Marosszéki Tamás a groteszkig feszíti a makacs, akarnok, érzelmi zsarnok Aladár figuráját. Bogár Barbara Jolánjának nem lehet ellentmondani. A tartása, hangja, minden szituációban való győzedelmeskedése nem is sejteti, hogy lesz az előadásnak olyan pontja, amiben eljut ő is a teljes megsemmisülésig. Torokszorító a fia kivégzése utáni tehetetlensége és elesettsége. Sándor Anna Nusija természetességével, bájával, hitével válik halálában is a többiek fölé emelkedő angyallá. Kányádi Szilárd Jancsi szerepében széles érzelmi skálán játszik. Alakításában elgondolkodtató az a jelenség, hogy a rejtett sérelmek, frusztrációk a végletekig ragadtathatják az embert. Kovács Nikolett Manka szerepében érzékenyen reagál játszótársai konfliktusaira. Figurája hol gyermekien ártatlan, hol ijesztően önző, amikor a többiek figyelmét akarja magára vonni. Poszet Nándor Rudi figurája nem akar senkivel sem közösködni ebben a társaságban. Éjszakai útjára induló bizarr magánszámában magányossá és kiszolgáltatottá válik.

 

A pénteki bemutatót követő élőadás vasárnap, szeptember 27-én lesz látható a Szakszervezetek Művelődési Házában este 7 órától. A választható bérletes előadásra a továbbiakban természetesen azok a nézők is jegyet válthatnak, akik egy másik előadást jelöltek bérletes előadásként megtekintésre.