Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulat

Véresen komoly, nehéz kérdésekre igyekszik választ találni az Ami beborítja a padlót című orosz darabot színpadra állító Csíki Zsolt és öt fiatal színésze, elmenve a — korántsem csak az orosz — társadalom fonákságait maró gúnnyal kifigurázó előadásmódnak abszurd műfajokban is még éppen csak elviselhető határáig. De mégis nézhető, sőt mulattató tud lenni az előadás: fekete humora, polgárpukkasztó helyzetei, beszólásai soha nem öncélúak.

A cselekmény úgy van, hogy voltaképpen nincs. A merész és kitűnő színészi játékkal megjelenített, jelzés értékű történésekben egy elmebeteg, illetve drogfüggő látomásai úgy keverednek a valósággal, hogy mindkettő egyforma súlyt kap. Már meg sem lepődünk, amikor a padlószőnyeg alól előkerült hulla — akiről kiderül, hogy a kábítószerfüggő házigazda apja — feltámad, és legéppuskázza fiát és annak albérlőit egyaránt. Megtörtént-e ez, vagy csak képzelték? Egyáltalán: halottak-e mindannyian, vagy még élnek? És az első esetben mit kellene tenniük, hogy valódi életre keljenek? És életnek nevezhető-e egyáltalán, ami velük, körülöttük történik?

Abszurd jelenetek és figurák sora keresi velük a választ. Emberi helyzetek, viszonyulások groteszk karikatúrái. Kegyetlenül megkapja a magáét általuk barátság, szerelem, családi és társadalmi kapcsolatok siralmasan nevetségessé lecsupaszított valósága, hogy végül saját előadásukat, kérdéseiket is ellenállhatatlanul nevetségessé tegyék a szovjet mintára „közszereplő” lány „kérdező történetének” ismétlődő jelenetével…

A közönség pedig kénytelen-kelletlen, de rácsodálkozik: mi minden lehet elrejtve nálunk is a padlószőnyeg alatt…