Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulat

Bessenyei Gedő István dramaturg, az Északi Színház PR-osztályának vezetője moderálta azt a beszélgetést, amelyen bemutatták Ungvári Ildikó színházkritikus, a marosvásárhelyi színi főiskola tanárának könyvét. A kötetben közölt tanulmányokban a szerző azt a kérdést tanulmányozza, hogyan lehetséges és milyen művészi következményekkel jár együtt az, hogy a színházi előadásban a színészi test térbeíródása egyszerre gesztikus és képi természetű. A könyv négy fejezetének mindegyikében (Gesztus–narratívák, Test–képek, Szertartás és látvány, Tér–kép–médium) előbb az elméleti kérdésfelvetések és az azokra adott válaszok kerülnek sorra, utána pedig előadáselemzések következnek, amelyek nem szolgai módon támasztják alá az elméletben felvetetteket, hanem gyakran egészen sajátos kontextust teremtenek, különös és egyedi variánsokat hoznak létre, ahogy az a jó színházi előadások értelmezésében történni szokott — írja az előszóban a szerző.

Mi az a fordulat, ami színházzá teszi a színházat, mitől más a mai színház? — tette fel a kérdést a szerzőnek Bessenyei Gedő István. A kötet szerzője úgy véli, hogy sok ága van annak, ahogy a színházhoz közeledünk. Véleménye szerint ma a posztdramatikus színház a leggyakoribb, amikor a színház már nem tartozik a dráma uralma alá, amikor a látvány kap nagyobb szerepet. A mai színház sokkal szélesebb körű, mint eddig volt. A színháztörténelem bebizonyította, hogy a látvány–színház mindig is többet jelentett, mint a kőszínház. Végül a szerző megfogalmazta, hogy véleménye szerint: „A színház az, amit az emberek színháznak elfogadnak, adott helyen és adott kultúrában.”