Már 6 évesen részt vettem az iskolai karácsonyi műsorban, ott találkoztam először nézőkkel. Onnantól jöttek a vers és mesemondó versenyek, irodalmi színpad. Hamar eldőlt, mit szeretnék egy életre hivatásnak.
Érettségi után jelentkeztem egy színi suliba, de egy év után kiderült számomra, hogy már szeretném kipróbálni magam a deszkákon is. Ekkor hallottam, hogy Békéscsabán a színházban erre van lehetőség az oktatás mellett. Így hát jelentkeztem.
Mindig is szerettem csapatban dolgozni, közösen, kreatívan létrehozni valamit ami csak a miénk.
Mindig más karakterébe bújni, megfejteni azt. Emellett hatalmas adrenalin löketet ad napról napra kiállni a nézők elé, együtt a többiekkel koncentrálva a maximumot kihozni az estéből.
Szerepek, amelyek a legemlékezetesebb számomra a Békéscsabai Jókai Színházban:
- Tamási Áron: Énekes madár-Kömény Móka
- Gogol: Revizor-Hlesztakov
- Fazekas Mihály: Lúdas Matyi-Matyi
- Moliére: A fösvény-Harpagon inasa
- Ivan Kusan-Tasnádi István: Balkán kobra-Adam Zsazsics
- John Steinbeck: Egerek és emberek-Curley
- Árni Ibsen: Mennyország-Beggi
Heltai Jenő gondolatát osztanám meg, ami szerintem minden színészre igaz, hiszen játszik:“Akit az istenek szeretnek, örökre meghagyják gyereknek.”
