• Plakát
  • Plakát
  • Plakát
  • Plakát
  • Plakát
  • Plakát
  • Plakát
  • Plakát
Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulat
spacer
Móricz Zsigmond
Rokonok
spacer
spacer
Képgaléria: ROKONOK
Szereposztás
Kopjáss István:Kányádi Szilárd
Lina, Kopjáss felesége:Sándor Anna
Polgármester:Bessenyei István †
Kardics, bankigazgató:Tóth-Páll Miklós
Berci bácsi, István nagybátyja:Czintos József
Szentkálnay Magdaléna:Bogár Barbara
Főmérnök:István István
Martiny, az ellenzék vezére:Rappert-Vencz Gábor
Péterfi doktor, István titkára:Nagy Orbán
Adélka, Kopjás testvére:Laczkó Tekla Gál Ágnes
Albert, Kopjás testvére:Bodea Tibor
Hollaky Jani, volt iskolatárs:Marosszéki Tamás
Újságíró:Poszet Nándor
Fotós:Varga Sándor
Hivatalnok:Varga Sándor
Imrike:Péter Attila Zsolt
Sofőr:Péter Attila Zsolt
Lajos bácsi, Kopjás nagybátyja:Zákány Mihály
Varrónő:Méhes Kati
Sáfár Éliás:Bandura Tibor
Fiatalember:Nagy Tamás
Kardicsné:Nagy Anikó
Bálozó:Kovács Nikolett László Zita Bándi Johanna
Tanyasi kisbérlő:Kuki-Lengyel László Liegner Zsolt Balogh Géza
Pincér:Fábry Zoltán Ferenczik György Maghiar Imre
Rendező: Babarczy László m.v.
Díszlettervező: Szalai József m.v.
Jelmeztervező: Cselényi Nóra m.v.
Átdolgozó: Babarczy László
Koreográfus: Bordás Attila m.v.
Zenei vezető: Manfrédi Annamária
Tervezőasszisztens: Szabó Anna
Koreográfus gyakornok: Dabóczi Dávid e.h.
Ügyelő: Fábry Zoltán
Súgó: Fábry Zoltán
Rendezőasszisztens: Bessenyei Gedő István
Bemutató:2013. 10. 04. Szatmárnémeti Északi Színház
Az előadás hossza kb. 150 perc (1 szünettel).
Előadás ismertető

A Rokonok a mi korunkról szól, még akkor is, ha a nyelv, amit beszélnek, a viszonyok, amelyeket megjelenítenek a húszas-harmincas évek világát idézik. Hihetetlenül aktuális mű: ha fellapozunk egy tetszőlegesen választott újságot, két-három olyan hírt biztosan találunk benne, amely alapja akár a móriczi történetből is származhatna. A Babarczy László által színpadra írt darab lemond a korábban általánosan elterjedt szövegváltozatok kegyességéről: a Móricz által a kor színházi ízlése szerint dramatizált változat helyett a regényhez fordul, annak szigorát, kérlelhetelenségét és éleslátását idézi fel újra. Nem oldódik fel a zsánerek vagy a komikus ellenpontozás kiaknázásában, hanem – akárcsak a regény – őszinte „tragédiát” alkot. A puszta komikum helyét átveszi az irónia, a zsánerszerű jellemformálás helyét pedig a szó jó értelmében vett, kérlelhetetlen realizmus, ezen keresztül pedig a jól érezhető valóság-reflexió.

Ha a polgármestert vagy Kardicsot látjuk, nem pusztán sztereotipiákra gondolunk. Nem a nagytőke, a bankár, a politikus sematizált mumusait látjuk magunk előtt, hanem kortárs valóságunkat, amit a korhű díszlet és jelmez nem elfed, hanem éppenséggel aláhúz és kiemel – bizonyítva, hogy a mű keletkezése óta eltelt száz esztendő alatt társadalmunk képtelen volt túllépni legnagyobb problémáin. Úgy érezzük, ismerősek ezek az emberek. És valóban: találkoztunk már velük képernyőn, újságok címoldalain, rosszabb esetben személyesen is. Ilyenkor pedig egy kicsit Kopjássnak érezhettük magunkat. Ebben az értelemben Babarczy átirata és rendezése nem is elsősorban a rokonok, a nepotizmus, a korrupció témájáról szól, hanem – a rendező szavait idézve – a „szüzekről”. Azokról a fiatal-középkorúakról, akik hirtelen – váratlanul és készületlenül – a „dörzsöltek” világában találják magukat. Egy olyan világban, amelyben az estélyek a pénteki városházi gyűlések miatt vannak csütörtökön, ahol az interjúkat láttamoztatni kell, ahol az igazságnak csak a jog egyre szűkülő keretei között lehet helye...

  • Plakát
  • Plakát
  • Plakát
  • Plakát
  • Plakát
  • Plakát
  • Plakát
  • Plakát